Próbálok vágni egy ablakot Úgy szivárognak a színek Hogy nem bírom egyedül Mint szürke szivárvány, a Nap felé Vérzi a húrtalan hangszerenádoz Ki az esőnek hegedül Én próbálok súlytalan lenni Hogy rajtam ne múljon A cél, mert a föld az egy léghajó A végtelen éjnek feszülve Megszűrve az űrt, ne félj Repülj hajóm, repülj hajó! Itt senkinek nem kéne Senkinek lenni Egy falat ott marad Egy szelet ott marad talán Hogy egymás ajkán lógjunk Egymás szaván, egymás nyakán Ne pedig egy régen kiszáradt fán Próbálok vágni egy ablakot Úgy szivárognak a színek Hogy sírnak az istenek Persze semmi baj, kedves, ha tudnád Én már a saját istenemben Sem hiszek Itt senkinek nem kéne Senkinek lenni Egy falat ott marad Egy szelet ott marad talán Hogy egymás ajkán lógjunk Egymás szaván, egymás nyakán Ne pedig egy régen kiszáradt fán.