Lassan vége lesz, és te itt maradsz velem a világ végén, A folyóparton állunk. Ha bámészkodni jöttél hozzánk, most megmondom: Nincs esélyed nálunk. Mi újrakezdjük. Igen: együtt. És elintézünk mindent, a villanykörte holdat. És felém szól egy hang: "érj hozzám!" Egy bolond voltam mindig, mégis megtaláltam, Elintéztem mindent. És rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts, Vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad, hogy élsz! És ha el is rontunk mindent, mi újrakezdjük, És megint együtt. Minden, amit hittem az szerteszéjjel szállt, és itt vagy (Fent) a villanykörte holdon (Látlak.), és felém szól a hangod (és azt mondja) – "Érj hozzám!" És ne bánts engem mindig. Én sosem bántanálak. Örülj, megtaláltak. És mindent, ami fájt én a kukám mellé tettem. Ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden! És a folyóparton állunk, a világ végén ketten, Ott senki se jár. Ha bámészkodni jöttél, Tedd meg most, és tűnj el! Te együtt jársz a sorssal. Neked semmi se fáj.