Az éjszakáról, mit nem beszélnek Itt csak az van amit nappal látsz A tépett árbóc, a satnya fények Az éjszakáról, itt nem beszélnek A napvilágnál, a látomások Minden eddiginél beszédesebbek Hogy más ne mondja, ti jobban álltok Egy csendes árnyék jutott ki nektek Ennyi, elfogadom! Ez legyen minden bajom Lassanként fellélegezhetek Ennyi elfogadom! Majd holnap elnapolom Magamban búcsút intek neked Tavacska mellett, kosárban piknik Zavartan pislogó vészes társaság Látszik rajtuk, hogy korán van még nekik És túl sok a fűben az apró fúrcsaság Te víz alatt jársz, de nem egészen Olyan mélyen mint jártál régen, amikor Nem számított az, mind ott hagytad Ami közel jött mindet megragadtad hogy Vidd az életemet! Hogyha kérhetem ezt Szerencsét hozhat még neked Vidd az életemet! Hogyha érdekeled Mindenkit megkínáltat veled Darabka sajtot, kappott a macska Elásta mindet a kert végébe, ott az Ő kis világa, ott az ő birodalma, ott A kígyók és békák is rettegnek tőle Az életemben, fikasznyi fészket Éppen hogy annyit hordtam csak össze Rakosgattam és, egyszer csak kész lett! Ki vágyna nálam ennél többre? Hát fogd... Vidd az életemet! Hogyha kérhetem ezt Szerencsét hozhat még neked Vidd az életemet! Hogyha érdekeled Mindenkit megkínáltat veled Ennyi, elfogadom! Ez legyen minden bajom Lassanként fellélegezhetek Ennyi elfogadom! Majd holnap elnapolom Magamban búcsút intek neked Lassan kétfelé lélegezhetek Magamban búcsút intek neked Lassan kétfelé lélegezhetek Magamban búcsút intek neked