Egy akváriumban élő sellő volt ő, aki kiengedtek a nyílt tengerre A haja hajlatai mutatták meg a nőstény halaknak a jeleket Hogy merre ússzanak, merre keresgéljék a beteljesült életet Csak csapkodtak utánna az igen intelligens hímöngyilkos delfinek S akkor átkarolta egy lény Ez voltam én És az elveszett szív előkerült Szerelmesként Szellemhajóval járó kalóz voltam, aki nem találta a kikötőt Az éhes cápák közé dobattam be az összes jól elhasznált szeretőt Vagy az árbócra húzattam őket fel, hogy leplezzem, titokban várom őt A partközeli sirályok sikították azt a hőn áhított szebb jövőt Aztán átkarol egy lény Egy szemtelen szirén És az elveszett szív előkerült Szerelmesként A gyanakvást elűzöm, mikor rárepül az az ázott állatarzenál Nem tagadhatom le, előtte sem, hogy az életem egy horror karnevál Karnevál Ah-ah, ah-ah, ah-ah Ah-ah, ah-ah, ah-ah Ah-ah, ah-ah, ah-ah-ah-ah ♪ Most alámerül gyönyörrel, és megőrzi szemében a vörös napnyugtát Egy örvény lehúzza magával a sötét mélybe a selymes nyaka illatát A delfinek meg mennek utánna, hogy átússzák vele az éjszakát Én meg a halakkal hullámzó vizet nézve tengeren bolyongok tovább Átkarolta egy lény Ez voltam én Átkarolt egy lény Sellő vagy szirén? Ah-ah, ah-ah, ah-ah Ah-ah, ah-ah, ah-ah Ah-ah, ah-ah, ah-ah-ah-ah