Meg ne kérdezd, hogy, hogy vagyok! Tudod, hogy fogalmam sincsen
És, hogyha lenne, az sem segítene sokat, azt hiszem
Ötven tonnás vasbeton kockák három centivel
A jobb fejem mellet vígan repülnek el jó messzire, jó messze el
♪
Ott állt a lány, és úgy nézett rám, mint aki tudja, hogy tudom
Hogy mire gondol ő, és én is ugyanazt gondolom
Orvostanhallgató volt, az biztos, tágabb értelemben véve
Ezt a jó tanácsot adta az életemre nézve
Mozdulj, mozdulj, mint ha lennél, ember!
Mondtam, hogy "Az van", csak itt bent a fejemben
Mozdulj, mozdulj, mint ha élnél, ember!
Mondtam, hogy "Az van", csak itt bent a fejemben
♪
Nem lesz ez egy szimpla meccs, ezt éreztem már akkor
Úgyhogy gyorsan megittam még hetet ugyanabból
És bólogattam, és megválogattam a szavaim, akár egy úr
Az ágyában arra ébredtem, hogy a fülembe liheg vadul
Mozdulj, mozdulj, mint ha lennél, ember!
Nyögtem, hogy "Kösz nem", csak itt benn a fejemben
Mozdulj, mozdulj, mint ha élnél, ember!
Mondtam, hogy "Az van", csak itt bent a fejemben
Elmondott ott mindennek, ezt nem idézném talán
Később bocsánatot kért, hogy "Nem gondoltam halál
Komolyan, csak nekem olyan furcsa ez az egész"
Talán jobb is, hogyha most hazamész
Miér' vagy olyan ideges, kislány? (Miér' vagy olyan ideges lány?)
Csak nem valami elveszett?
Hangosabban, nem hallom tisztán! (Hangosabban, nem hallom tisztán!)
Komolyabban kéne venni már az életet! (Kislány)
Mozdulj, mozdulj, mint ha lennél, ember!
Nyögtem, hogy "Kösz nem", csak itt benn a fejemben
Mozdulj, mozdulj, mint ha élnél, ember!
Mondtam, hogy "Az van", csak itt bent a fejemben
Á-á-á-á-á-á-á-á-áó-áó
Á-á-á-á-á-á-á-á-áó
Á-á-á-á-á-á-á-á-áó-áó
Á-á-á-á-á-á-á-á-áó