Nem állít meg semmi, mert beállított már Az a cigi, amit tegnapelőtt adtál Kedvelem a fajtád Akaratlanul is mindig a cigit sodorják Abbahagyom, amint az én nevem is kimondják Vannak olyanok, akik nem nagyon kívánják Mindig ölelgetnek és a kezedet szorítják A teljes önképedet is totál felborítják Ne félj, lassan megtudod a világ összes titkát Mindig, vagy tán ritkán? Úgy érzem magam otthon, mint a dzsungelben Sír Kán Nem szeretem azt, aki megállás nélkül irkál Meg azt se, hogyha éjjel-nappal ide-oda cirkál Néha megfelejtkezem arról, amit csináltál Egyedül a magasba, az ablakba kiálltál Eszedbe jutott, hogy már rengetegszer hibáztál Onnantól kezdve, már minden ablakot kitártál Szörnyeteggé váltál Többé föl nem álltál Mindig jóra vágytál Mindig rosszat láttál Semmit nem ígérek már, minden ember arra vár Ami régen eljött már Pedig régen eljött már Megígérem, nem kell a pénz Én is oda megyek, hova te mész Megint csakis a szemembe néz Jobb lesz, ha most nyugovóra térsz Mindig a hátam mögött beszélsz Egy joint miatt is elítélsz Bilincs van a kezemen, egy rendőr bekísér Nyugi, nyugi, nem lesz semmi vész