Megkérted, megígértem, hogy te ronthatsz meg engem Elengedem az oszlopot, ahogy régen is tettem Elestem rengeteg esélytől Egy pillanat alatt nyár lett a télből Elégettem minden hangot, ami menekült a végtől Meglepett, mikor belépett A vénák csak duzzadtak a vértől Megeszem a maradékot, ha nem zavar Meteorok támadnak az égből, retteg minden élő Felteszem a kérdést Hol az a pont, amikor azt mondod, hogy feladod? Lehetetlen egy életet így végig élni Kiürítem a zsebeimet a szemed előtt A fekete ingedet leveszed, leteszed Egyre csak közelebb, közelebb, közelebb Érzem a leheleted Látom a szándékot a szemedben Látod a félelmet a szememben Látom a vágyat égni a szemedben Tátongó üresség tárul a szemem elé Világos barna, vörös, majd sötét barna Hiába irigy A magamfajta akaratlanul is a cigit hajtja Marja a sav, kaparja a füst Így soha nem lesz üdvösség Kaparja a füst Így soha nem lesz üdvösség Kaparja a füst Megkérted, megígértem, hogy te ronthatsz meg engem Elengedem az oszlopot, ahogy régen is tettem Elestem rengeteg esélytől Egy pillanat alatt nyár lett a télből Elégettem minden hangot, ami menekült a végtől Meglepett, mikor belépett A vénák csak duzzadtak a vértől Megeszem a maradékot, ha nem zavar Meteorok támadnak az égből, retteg minden élő