Ebben a világban ellenem vagytok
Nem akarok beszélni, hagyjál
A magadba fojtott gondolatok miatt van az
Hogy engem így megfogtál
Nem hallok mást, csak ordibálást
Az elmémnek legmélyebb bugyraiban elmerülök
és csöndben várom a hatást
Elerednek a könnyek, sehova se mehetek
Semmit se tehetek, már meggyóntam minden bűnömet
Üldöznek a démonok, kísértenek a szemeid
Elátkozott vagyok, ezért elátkozok mindenkit
Térdre kényszerít az élet, nélküled nem térdelek
Kértelek, hogy felejts el mindent ami csak gyűlölet
Kábítószert kérek, hogy ne lássam a két szemedet
Úgy érzem, hogy a boldog élet engem nem fenyeget
Egy vagyok a sok közül, de sok vagyok az egyben
Egy vagyok a gödörben, senki nincs mellettem
Egy vagyok a sok közül, de sok vagyok az egyben
Egy vagyok a gödörben, senki nincs mellettem
Senki nincs mellettem
Egyedül a gödörben, senki nincs mellettem
Szétesik a gépezet, minden ami létezett
A múlté lett és integet, a végtelenben elveszett
Elveszi az életet a tüzes szemű szörnyeteg
Öljetek meg azonnal, hogy elmehessek tőletek
A hold lett az édesanyám, a sötétség a takaróm
A szenvedés a párnám, de kérem, én ezt nem akarom
Az univerzum része vagyok, de kívülről nézem
És érzem, hogy elvérzem, tudom, hogy már végem
Lehetetlen elterelni rólad a figyelmemet
Figyeltelek távolról, te meg figyelted az egeret
Te voltál arra képes, hogy kitisztítsd a fejemet
Csak te voltál képes belőlem kiölni a lelket
Ez nem nekem való, ki tudja mi a jó?
Ki tudja mi a jó?