a váramba nem léphet be holmi jöttment alak a falakon álnak azok, akik a parancsomra tüzet borítanak rátok az imádat meghallottam, de nem hatódtam meg túlságosan mindegy, hogy mit csinálsz még egy lépés előre és megesküszöm neked, hogy mindenkit kicsinálok előveszem a régi fegyvereimet torkokat, ütőereket metszek el majd milliméter pontosan ez egy visszafordíthatatlan átok tök mindegy, mit látok gusztustalan méreg, amitől folyton csak hányok az ablakból nincs kilátás, csak belátás a múltba örökre négy ablak között ragadtam ez nem én vagyok ez nem fér meg egymás mellett nem férünk meg csak ha összebújunk eltelik az idő, megérzéseim nem hanyatlanak akaraterő hiányában az agyam elkezd rohadni nem szabad kimondani a nevét, mert a végén még megjelenik töröld ki az agyadból a képet az arcról, a testről mindenről mi hozzá köt keresd meg, helyezz egy kést a szívébe, és ásd el, vagy égesd el belebetegednék a bűntudatba beleőrülnék, hogy nem csináltam semmit nincs meg a megfelelő menekülő útvonal Mindent elálltak az ellenállók a falra nézek, olyan furán érzem magam ez nem a bélyeg, nem érzem, hogy félek, nem érzékelem az életet szagolom a színeket, látom a hangod