Innen az univerzum pereméről követem végig az eseményeiteket Két kezem összeteszem, beleborítom az arcom Minden szép feledésbe merül Betekintek a szemed mögött megbúvó gyökerekre Mert úgy érzem, hogy nem ismerem azt, aki szemben ül velem Megijesztett, hogy már a nevemre se emlékszem Veled vétkeztem először Beleköltöztél a szememből hulló könnycseppekbe Hogy sellőként élhess tovább Már minden porcikámat ellepte a méreg A szélnek eresztem a vétkeimet Nem bírok a tükörbe nézni, ha megint megjelensz nekem Figyelek rá, minden szó hazugság Elég látni, hogy mozog a száj Betöröm a falat, kitöröm a nyakadat is, ha nagyon muszáj Begyújtom a cigit, röppályára tettem a kurva nagy rakétát Olyan vagyok, mint Maregona, sosem csillapodik a vágy Készül a szervezetem Mindenem beleteszem A célodhoz elvezetlek Nem vagyunk gyenge lelkek A közelembe merészkedtél Én mint a nyárfalevél A testem az enyészeté Tied lett mindörökké Tied lett mindörökké