Keringek a Föld körül Magányosan egyedül Legbelül azt érzem, hogy a testem lassan elmerül a fekete világban Hiába kiáltok Nem láttok mást Csak csodálkoztok azon, amit láttok Szétvágod az ereket mert tumblr-ön ezt látod És csodálkoztok, hogy miért utálom ezt a világot Tudatlanul születni és tudatlanul halni az egyetlen mód arra, hogy boldogan tudjál élni A reményvesztett emberek mind dobják el a terveket Miután bevettek egy bogyót másvilágra eveznek Lebegnek és eltűnnek, de nem érdekli őket Miután megunták ezt, saját koponyába lőnek Én is tudtam szeretni, elengedni már nem nagyon A lábnyomom minden ismeretlen járaton ott hagyom Keresem, hogy ki vagyok, hogy mi rejlik a testben Még nem találtam, de ha megvan, leírom egy versben Egyszer estem csak el, de én akkor se álltam fel Egy feltáratlan titok vagyok, nem akarom, hogy elfelejts Fedezd fel a szörnyeteget, ami bennem rejlik Tanulmányozd a szemem, hiszen valóságot ferdít El kell innen menekülni tőled nagyon messze Hagyjad, hogy lecsússzak, hagyjad, hogy elvesszek Nem akarok itt élni, minden nap csak félni Pánikolni, szorongani, kínok közt meghalni