Maradt-e bármi, amit még nem mondtam el? Én nem hittem volna, hogy ezen is nevetni kell Köszönöm a tapsot, beérem ennyivel Monológ vége, a bohóc balra el ♪ Én nem tehetek róla, hogy mindig azon gondolkodom Hogy a hibákat mindig, mindig én okozom És hiába írok róluk egy lemeznyi dalt Attól még okozhatnak így is bármennyi bajt ♪ Én elhalasztom a nagy utazást Nincsen miből és nincsen hová Én kerülöm azt, aki jót akar Mert attól félek, hogy összezavar És megjelennek a falon a lidércek Segítségre lenne szükségem Kinek mondom ezt, úgyse kímélnek Egy utolsó dal, mielőtt kiégek ♪ Ebben a testben régen volt a léleknek hely Még lehet belőlem valaki, ha nem adom fel Keresek egy helyet, ahol senkit nem zavarok Leírom egy papírra: "Majd csak lesz valahogy" Én mindig kitűzöm a zászlót, aztán úgy kap bele a szél Hogy már soha meg nem találom, ha még valaha keresném És tényleg, hová tart az az ember, aki egyre csak körbe jár? Hogy mikor lettem ilyen rohadt bölcs, arra nem emlékszem már És arra sem, hogyan került a kabátomra a vér Hogy hol voltam már ma este és még hova mehetnék Én majdnem mindenkit szeretek, de ezt ők nem tudhatják meg Rólam nem tudhatnak semmit és most már mindenki bassza meg Én mindent egy helyre gyűjtök és kidobom az ablakon Csak egy papír marad nálam, amin annyi áll, hogy: "Majd lesz valahogy"