Néha visszamennék úgy tíz évet És elmondanám a régi énnek Hogy még mennyi zsákutca vár rá Szakítások, hűtlen társak Éjszakák rossz társaságban Fényképek, amiken nem néz majd ki jól Kipróbál majd néhány dolgot És egyáltalán nem lesz boldog De végül is ő is csak egyszer él És látod, hogy hiába vannak a szabályok Akkor se az győz majd a végén, aki vigyázban állva parancsot teljesít És hányszor összedől a te világod Összeomlanak a tervek, és a nulláról kell majd újrakezdeni ♪ Néha felhívnám a régi engem És megkérném, hogy bízzon bennem De azért kicsit szedje össze magát Mert később aztán jól megbánja Hogy folyton önmagát sajnálta Úgyhogy csináljon inkább valami értelmeset Néha nem látja majd a fától az erdőt És azokra nem jut majd semmi idő Akikre a legtöbb kellene És látod, hogy hiába vannak a szabályok Akkor se az győz majd a végén, aki vigyázban állva parancsot teljesít És hányszor összedől a te világod Összeomlanak a tervek, és a nulláról kell majd újrakezdeni Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal De néhány évig így is ki kell tartanod Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal És nem lesz minden mondat végén ott a pont-pont-pont ♪ Néha visszamennék úgy tíz évet és elmondanám a régi énnek Hogy ne aggódjon semmin, egyszer majd minden rendbejön Egyszer majd minden rendbejön Egyszer majd minden rendbejön Egyszer majd minden rendbejön Egyszer majd minden rendbejön