Ébredek De miért van máris délután? Összefolynak a napok De főleg az éjszakák Szavak cikáznak A füst pedig rád száll Leszek a tér Te az idő legyél Legyél a végtelen, a végre szép idő komám Az ébredő tavaszt hozó szél vihar után Én mennék De nem tudom, te merre mész Szállnék Ne menj el vagy engem is vigyél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Ha elfelejtenél Sárban állunk Te rámnevetsz A lábnyomodba Belelépkedek A szavak elfogytak És velük együtt én Leszek a tér Te az idő legyél Legyél a végtelen, a végre szép idő komám Az ébredő tavaszt hozó szél vihar után Én mennék De nem tudom, te merre mész Szállnék Ne menj el vagy engem is vigyél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenééél Mennék De nem tudom, te merre mész Szállnék Ne menj el vagy engem is vigyél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél Vigyél Szólok, hogyha elfelejtenél