Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj Lehajtott fejemet nem érheti a kard Ember embernek farkasa Az lakik jól, aki elsőként harap Dobbal ijesztik a madarat Felkelek, én ütöm Most jobb is, hogy nem maradsz Érzem ahogyan a lábam alatt megnyílik a talaj Úgy érzem, jó itt nekem, gyökeret eresztek hamar Belőlem platánok nőnek a menny és a pokol kapui között Egyensúlyozom egyre csak felfelé, magasra, magasabbra török A fák sem az égig nőnek A fák sem az égig nőnek Nevet rajtam egy madár Nevet, és közben elfelejti, hogy rajtam egyszer már Életre és otthonra talált A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek A fák sem az égig nőnek, belőlem az ég felé nőnek