Távolról domb vagyok, közelről tömegsír A lemenő nap narancsát érző sötétben múló szín Üres peronon állok, én vagyok az egyetlen Aki olyan vonatra vár, ami még nem indult el Az ég felé kiáltom az összes bűnömet Hátamra húzom azokat is, amiket rólad vettem le. Önámítás te önző ku- Olyan kulcsról hisszük el Hogy a láncokat leoldja, Ami a szabadságot börtönzi be. Mennyi hazugságot suttogsz még Hogy megnyugtasd magad? Ne félj, ügyes voltál! Bátran vonzod a bukásodat. Távolról domb vagyok, közelről tömegsír A lemenő nap narancsát érző sötétben múló szín A holnaptól rettegő tegnapi szellemkép Tedd a szívedre két kezed, úgy mondd, hogy sosem szerettél ♪ Üres utcákat járok, én vagyok az egyetlen Aki olyan jövőbe lát, amit még nem ismer fel A pokolba kívánom az összes bűnömet Ledobom hátamról azokat is, amiknek rajtam nincs már hely. Távolról domb vagyok, közelről tömegsír A lemenő nap narancsát érző sötétben múló szín A holnaptól rettegő tegnapi szellemkép Tedd a szívedre két kezed, úgy mondd, hogy sosem szerettél Úgy mondd, hogy sosem szerettél