Vörös szívedet kutyák eszik, döglött madár, Sírhat most utánad az, aki ma vár. Miért fáj neked az, hogy élsz? Mondd már, kis madárkám, mitől félsz? Ha nem jön a boldogság, a rossz is jó, Csillagok, lámpafény, éjszaka neked való. Miért fáj neked az, hogy nincs semmi? Miért kell a búnak fejjel menni? Engedd csak, engedd csak, menjünk a táncba, Ne verd a lelkedet vaslánccal láncra! Ha rút is a vég, szeress belé, Ha rád kacsintott, nevess felé. Miért nem nyitsz ajtót sűrű csendben? Ablakod nyitva, de bezárod, ha jönnek - ez nincsen rendben. Miért fáj neked, hogy egyedül vagy? Ereszd be, ha jönnek, mert a szíved nagy!