Az utolsó agy még roppantul rugdos Pedig vége a kísérletnek Az utolsó állat megáll a fák közt És elbődül: -Nincsenek meg Kit hív a felhők szarnak rá mennek Dolguk van, délen esni fog Fölöttük egy egykedvű roppant nagy rendnek Világítanak égve hagyott napok De ez nem látszik, igy hát csakis a Hold fest Kékes melleket a felhőkre Ráordít a mellekre ez az állat És délen esni kezd a lejtőkre le De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ Ébresszük fel, nézze már meg magát Úristen mért ordít úgy ez az állat Jó egyedül van, de mások ám aludnának Mellém ültetem a világot ölelem Míg ő nézi mivé lett Az utolsó fények nézd milyen szépek És nem is fontos a lényeg Hogy jó lenne magadra pisztolyt fogni Lőni aztán a földre rogyni És belefújni a füstölgő csőbe És eltenni a pisztolyt egy kis időre És vissza se nézve eltűnni innen Csak a legendet hagyni egyetlen kincsem Jó kis világ voltam itt a régi címem Tejút, Naptól nyolc perc, csöngő nincsen