na, te voltál-e? mer' én voltam!
ne csodálkozz, előre szóltam
hogy vagyok, leszek, és voltam
dalt hangoltam, a nevem mégsem a Wolfgang
gyűrűm is van, támad a Gollam
serceg a tollam, ezt nem bemagoltam
ezrek a sorban, fedve csadorban
én bátran állok meg a csatasorban
olyan korban ami darabokban
nővé váltok? maradok man
a maradi vértanúk maradéka
a fényt a kezemben nem rejti véka
a tűz martaléka minden hibám
ez lehetetlen, mint Ibsen a Viva-n
ez lehetetlen, mégis tény
hogy az alagútban vezet végig a fény
voltál-e már víz közepén szomjas?
vagy a hegynek a tetején magad alatt?
jártál-e már alagútban a felhők között?
mikor valami apró csoda a szívedbe költözött
szívedbe, szívedbe
szívedbe, szívedbe
szívedbe, szívedbe
a szívedbe költözött
valami apró csoda jött-látott
felfordította az egész világot
de amit látok, az nem negatív
hanem inverz éppen - kín lesz részem
a következő verzében - én érzem
én reppel kezdtem, reppel végzem
ez több, mint vérszem, több mint a kezdet
én várok - te szólj ha befejezted
ha adódik egy tiszta pillanat
itt repül a töltény, ne védd magad
repül a töltény, a lelkedig halad
ez beléd ragad, nem őrzi hét lakat
egy év alatt készül el három számom
a víz közepén is az álmom látom
hegy tetején, meg underground
ez a csoda elfújt minden hibát
voltál-e már víz közepén szomjas...