Félve érint a szél, Az illatod még hozza felém- A pillanat így remél, Ha az éjszaka mesél. Túl sötét a város, De valahol az arcod Mégis látom... Ma is álmaimban gyakran visszatérsz, Minden hajnalon az úton elkísérsz, Ébredhetek bárhol- Nem vagy távol, Érzem ahogy érzel még... A végtelen hív- Nincs mi elszakít, Mert összeköt egy híd... Láthatatlan híd. Most szabadon lép a múlt, Vágyakat kér, A holnapba hull- A képzelet játszik még, S új utat ígér, Alszik csendben minden, Az éjszakában nincs Más, csak emlék. Ma is álmaimból gyakran visszatérsz, Minden hajnalon az úton elkísérsz, Ébredhetek bárhol- Nem vagy távol, Érzem ahogy érzel még- Érezlek még... Hosszú út, de elvezet Hozzád- Van valahol egy híd, Tudod... Épp ott várok Rád. Ma is álmaimban gyakran visszatérsz, (Várok még Rád...) Minden hajnalon az úton elkísérsz, (Még összeköt egy híd...) Ébredhetek bárhol- Nem vagy távol, Érzem ahogy érzel még... A végtelen hív- Nincs mi elszakít, Mert összeköt egy híd... Láthatatlan híd.