Szívednek a szabadsága kéne Miért nem visz a szem a sötétbe Megrémít a látványnak a hiánya Bár lennék én zsákutcában, hiába Nem akarok olyan lenni, mint te De szívednek a szabadsága kéne Peremről letáncolni a mélybe Végső válasz más véleménye Ettől érzem hátamon, hogy kell a lökés Vagy a mellékutak járatlanok, az nem oké, Sárgára van festve minden zsákutcád, Te benne ragadsz akkor is, ha ráunnál Ezért nem akarok olyan lenni, mint te De szívemnek a szabadsága kéne Szívemnek a szabadsága kéne Még sincs meg a szemednek a színe Nem lehet a tiéd semmi érdem Mert jellemed taszít Szívednek a szabadsága kéne Még sincs meg a szememnek a színe Nem lehet a tiéd semmi érdem Mert jellemed Szívednek a szabadsága kéne, Csak keresem, hogy hol lehet a részem, Üvölteném néha azt, hogy miért ne, De bármi, amit megkaphatok készen, Azért kár lenne, ha küzdene a szívem, Mert bármerre is dobban újra hiány van, Hogy én nem léptem sehova se hiába Mert úgy olyan furcsa lenne minden, Hogy a sötét éppen körbevesz és innen, Kifelé is egy út megy csak vissza, Nem jöttél velem, így kopott az emléked fénye, De szívemnek a szabadsága kéne Szívemnek a szabadsága kéne Még sincs meg a szemednek a színe Nem lehet a tiéd semmi érdem Mert jellemed taszít Szívednek a szabadsága kéne Még sincs meg a szememnek a színe Nem lehet a tiéd semmi érdem Mert jellemed Szívemnek a szabadsága kéne Még sincs meg a szemednek a színe Nem lehet a tiéd semmi érdem Mert jellemed taszít Szívednek a szabadsága kéne Még sincs meg a szememnek a színe Nem lehet a tiéd semmi érdem Mert jellemed taszít