Kicsi madár, miért keseregsz az ágon?
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nékem sincsen édesapám, sem anyám
A Jóisten mégis gondot visel rám
Hosszú az út a temető dombjára, kis kavicsos
Körülöttem zúg a mező, az a piros pipacsos
Zúg a mező, szól a madár, itt baktat egy árva
Kinek fájdalmától öltözködik szíve gyászba
Apám, mondd, figyelsz-e még rám?
Sötét felettem a felleg
Az égre feltekintek
Képzeletben megölellek
Cigarettát gyújt a hold
Helyetted átkarol, velem dalol, apám...
Bár még egyszer elmondhatnám!
Rég megmondtam bús gerlice
Ne rakj fészket az útszélre
Rakjál inkább a sűrűbe
Bánatfának tetejébe!
Hogyha kérdik, hogy ki rakta
Mond meg, hogy egy árva rakta
Kinek sem apja, sem anyja...
Nincsen apám, már csak anyám lehetne
Az, ki megnevettetne, selyem ágyba fektetne
Mondaná, én vigyázok, vigyázok majd én reád
Ne keseregj kismadár, anyád mindig hazavár
Apám, mondd, figyelsz-e még rám?
Sötét felettem a felleg
Az égre feltekintek
Képzeletben megölellek
Cigarettát gyújt a hold
Helyetted átkarol, velem dalol, apám
Bár még egyszer elmondhatnám!
Rég megmondtam bús gerlice
Ne rakj fészket az útszélre!
Rakjál inkább a sűrűbe
Bánatfának tetejébe
Hogyha kérdik, hogy ki rakta
Mond meg, hogy egy árva rakta
Kinek sem apja, sem anyja
Elindulok, elmegyek, már nincsen visszaút
Felgyújtok minden bánatból font koszorút
Itt hagyom az árvát, azt, akit neveltél
Elmegyek, bármerre fúj a szél
Ez a vonat, ha elindul, hadd menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A Jóisten a két kezével áldja meg!
Ha valaki én utánam kesereg
A Jóisten a két kezével áldja meg!