Mind a boldogságot keressük, ezerfelé kutatjuk,
De tévhitekben reménykedünk, s mindig csak ugyanoda lyukadunk.
Hallgatjuk a szakértőket, akik megmondják a teendőket,
Mitől s hogyan leszek boldog, és mitől leszek tökéletes.
Tudod, nem kell beállni a sorba, csak mert azt sulykolja a média,
Hogy csak úgy jó, és nincsen más, ahogyan ő mondja.
Ez is csak gépezet, ami egyszer megáll, és nem lesz újra indulás,
De rádöbbensz, hogy csak Ő kell, Aki az Életforrás.
Szembenézni önmagunkkal, és a világgal – nem könnyű,
Hát még elfogadni a tényt, hogy az Isten közel jönne
Hozzánk – fentről.
Nincsen váltság válság,
Az árat egyszer és mindenkorra – érted és értem –
Kifizették már...
Nincsen váltság válság,
Az áldozat értünk örökérvényű, és rendezte a számlát!
. Jó és rossz között különbséget tenni már nem tudunk,
Mindenre immunisak vagyunk, de mégis és mindet bekajálunk...
S közben azt mondjuk: "ez a normális",
Hiszen ezt látjuk James Bondnál is...
De a lelkünk mélyén üresség van és teljes sötétség.
Saját magunk okozta válságban élünk minden nap,
Mert nem számít a hit és a becsület – csak áltatjuk magunkat.
Azt mondjuk, minden rendben, sínen vagyunk, zakatol az életünk.
De mindenfélét imádunk, s hazugságból bálványt emelünk.
Pedig teljesen egyszerű a képlet, akár az 1x1:
A keresztnél kereszti egymást a halál és az élet!
A válságból kiút csak egy van: a térdünkön állva,
Ahol gyógyul a szív, éled a lélek, és a száj kiáltja a világba, hogy
Nincsen váltság válság...