Éjj, ledobtam a láncomat,
Miközben szakítottam át az akadályokat,
Nincsen kéz ami megfog már, hol a határ?
Amit csináltam rég nem kár,
Tudom vágod a nevemet én tettem érte,
A gonoszokat a karma tetten érte,
Itt egy újabb lehetőség nézz az égre,
És ne állj meg testvér, mert menni kéne.
Rengetek farkas van bárány bőrben,
De nem visztek börtönbe, csaltok tőrbe,
Addig nem tehetem a karomat ölbe,
Míg küzdenem kell, és a kezem ökölbe.
A végéig megyek és csak előre nézek,
Elértek a fények, megéltem a tréket.
Én mit is mondjak még? Ez a lényeg,
Ha felénk születtél, éget a bélyeg!
Felállok, küzdök a célig,
Mert sokszor a szívem kitépik,
Tudom, ha előre megyek a keskeny út vége,
Éjjel is fénylik.
Az anya a gyermekét félti,
Az apa a családját védi,
Ha mindennel végeztem,
Úgy távozok el, hogy nem vétkeztem.
Volt, hogy akkora depresszióba estem, hogy csak tűrtem,
És a könnyem egy mosollyal legyűrtem,
Én barátságot adtam, benned tisztelet az nem volt,
Mert nekem az a lényeg, nem a forint volt a szempont.
A legtöbb ember ma csak a vagyonát félti,
De a legnagyobb értékeket nem lehet pénzbe mérni,
Ha segítséget akarsz, merjél a másiktól kérni,
De ha csalódás ér, tudd, hogy előre kell nézni!
Nem az vagyok aki eddig voltam és?
Változnak az emberek a kamu csak etetés,
Megtörve nem vagyok, jól volt, hogy leléptem halkan,
Mert a bolondok miatt majdnem agyvérzést kaptam.
Üzenet az embereknek,
Küzdj magadért akkor is, ha fejbevernek,
És tisztelettel éldd meg a napjaid,
Hogy majd sírva szórják szét a hamvaid!
Felállok, küzdök a célig,
Mert sokszor a szívem kitépik,
Tudom, ha előre megyek a keskeny út vége,
Éjjel is fénylik.
Az anya a gyermekét félti,
Az apa a családját védi,
Ha mindennel végeztem,
Úgy távozok el, hogy nem vétkeztem.
Sokszor próbáltam jól csinálni,
Mert ha csalódok nem csinál ki,
Az életem tele van drámával,
A szívem meg tele van dárdával.
Ha megbotlottam, tanultam,
Minden gondolatomban ott van,
A súlyt amit cipeltem hátradobtam,
A szikra a lelkemben lángra lobbant.
Én már többé nem hátrálok,
Minden gonddal szembeszállok,
Nem hallod merre járok,
Úgy megyek előre meg sem állok,
Volt, hogy napokig nem sütött a nap,
Folyton álltam az eső alatt,
Mert csak magamat kellett lehagynom,
Mindig tudtam nem szabad feladnom.
Felállok, küzdök a célig,
Mert sokszor a szívem kitépik,
Tudom, ha előre megyek a keskeny út vége,
Éjjel is fénylik.
Az anya a gyermekét félti,
Az apa a családját védi,
Ha mindennel végeztem,
Úgy távozok el, hogy nem vétkeztem.