Meddig tart egy mesés nyár
Meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert
Amíg látja az ember az embert
De van bennünk egy gonosz báj...
Féled már a hatalmát
Érezted már haragját
Mikor támad a tűz, te is karmolsz
Talán megmenekülsz, ha harcolsz
De így végzed be parancsát...
Várt már ránk, ártó láng
Egy őrült vágy: kard és lánc
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék
Vele véget is ér, ami játék
Ó, nem lesz több tánc!
Várt már ránk, vért kívánt
De ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék
Mert a tegnapi seb ma is fáj még
Ó, így nem lesz több tánc!
Meddig véd a szelíd szó
Meddig maradsz álmodó?
Amíg őrzöd a fényt, amit érzel
Amíg más mosolya neked ékszer
'Míg él benned a varázsló!
De mindig volt egy sötét vágy
Szenvedtél, ha föléd szállt
Hiszen semmibe vette az álmod
Hogy az életed játszva lejátszod
És mindig lesz egy sötét vágy...
Várt már ránk, ártó láng
Egy őrült vágy: kard és lánc
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék
Vele véget is ér, ami játék
Ó, nem lesz több tánc!
Várt már ránk, vért kívánt
De ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék
Mert a tegnapi seb ma is fáj még
Ó, így nem lesz több tánc!
Mért' kell harc, mért' nem élsz?
Hisz az álmod más, ott fényt remélsz!
Mért' kell harc, ha a könnyében félsz?
Csak bánat vár rád, ha az örvénybe lépsz
Várt már ránk, ártó láng
Egy őrült vágy: kard és lánc
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék
Vele véget is ér, ami játék
Ó, nem lesz több tánc!
Várt már ránk, vért kívánt
De ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék
Mert a tegnapi seb ma is fáj még
Ó, így nem lesz több tánc!