Gyertyaként álltunk Közöttünk híd Égett a szívünk És mi Vele égtünk mind Így lettünk hát Azzá amit látsz Lángokközt olvadva szárnyaló két Viaszmadár És nincs többé már! Fááj! Hogy így gondolsz ráám Fááj! Szárnyam viharban csapkod és bánatom Utánad száll Égesd el! Égesd eel! Engem csak néztél Sosem láttál Egy polcon hagyott az idő, ahogy Odaraktál Az ajtó kinyílt Vendég érkezik Felnéz rám, kezet ráz Ahogy jött, úgy távozik És nincs semmi már! Fááj! Hogy így gondolsz ráám Fááj! Szárnyam viharban csapkod és bánatom Utánad száll És nincs többé már! Fááj! Így gondolsz ráám Fááj! Szárnyam viharban csapkod és bánatom Utánad száááll Egy madárnak így kell A Földön védtelen A szívem meg nélküled Csak lüktet Lüktet Lükteeet! Nincs többé már! Fáááj! Hogy így gondolsz rááám Fáááj! Szárnyam viharban csapkod és bánatom Utánad száááll Nincs többé már! Fááj! Így gondolsz ráám Fááj! Szárnyam viharban csapkod és bánatom Utánad szááll Nincs többé már! (Fáj) És így gondolsz ráám (Fáj) Szárnyam viharban csapkod és bánatom Utánad száll Égesd el!