Lennék gyümölcs nyárutón a kertben Fehér lepke tenyeredbe rejtve Gyerekkacaj a Dunakanyar partján Fülledt sikoly nimfáid ajkán Öregember szívében a tenger Engem kérlek soha ne eressz el Vizes lábnyom a betonon a nyárban Neked őrzöm a világom, hogy láthasd Állj meg néha utadon Lélegezni szabadon Mámorító az életfolyón Állj meg néha utadon Lélegezni szabadon Mámorító, mámorító Lennék ágyad frissen megvetve Színes fonál a hajadba tekerve Gyöngykoszorú ünnepeken rajtad Nyitott kapu, hogy belépjenek rajtam Lennék nyárfa árnyékában bánat Én majd téged úgyis mindig áldlak Lennék sóhaj, utolsó a hóban Fehér fény egy hosszú alagútban Állj meg néha utadon Lélegezni szabadon Mámorító az életfolyón Állj meg néha utadon Lélegezni szabadon Mámorító, mámorító Mámorító, mámorító ♪ Tedd a kezed szépen halk imára Örömünknek ne legyen nagy ára Lennék én a szívedben a reggel Engem soha ne eressz el Állj meg néha utadon Lélegezni szabadon Mámorító az életfolyón Állj meg néha utadon Lélegezni szabadon Mámorító, mámorító Tedd a kezed szépen halk imára Örömünknek ne legyen nagy ára Lennék én a szívedben a reggel Engem soha ne eressz el