Az éjszaka csendje lágyan hívogat Belülről gyengéden simogat Égő testén eltökéltség Kulcslyukon át bekúszó sötétség Lassan múlik ez a fájó gondolat Mit porcelán szám remegve mondogat Ez a válasz nélküli kérdés Furcsa és kegyetlen érzés Ha csak az enyém ez az ölelő tekintet Ha nem számít hány sebből vérzel Akkor már Nem kell, hogy tovább várj Nem kell, hogy tovább várj Nézd! A vágy csendben elsírja magát Némán döngeti saját csontfalát Láttam belül a gonoszt meghalni Itt van a jövő a múltat felfalni Messze a part, körülöttem örvény Viharfelhők magasodnak körém Ha elmegyek, bízol-e még bennem Hidd el nekem, ezt kell tennem Ha csak az enyém ez az ölelő tekintet Ha nem számít hány sebből vérzel Akkor már Nem kell, hogy tovább várj Nem kell, hogy tovább várj