Hidd el, hogy fel hiába nézel,
A sorsod nem osztogat bő kézzel.
Néha egy tucat sebből vérzel,
Kérdezd meg a benned élő emberistentől:
Van-e valami vágyott emlékkép,
Van-e valami ösztönökön múló tetted?
Hogy zuhogó végzet-folyóba,
Mossa szíved gondjait.
Van-e valami régen fájó szó,
Van-e valami kimondatlan benned?
Ha igazán fáj a boldogság,
Karcolja szíved partjait.
Az este csillag takaróját húzza,
Benne millió sóhaj súlya.
Holnap ha kell megint kezded újra,
Kérdezd meg a benned élő emberistentől:
Van-e valami vágyott emlékkép,
Van-e valami ösztönökön múló tetted?
Hogy zuhogó végzet-folyóba,
Mossa szíved gondjait.
Van-e valami régen fájó szó,
Van-e valami kimondatlan benned?
Ha igazán fáj a boldogság,
Karcolja szíved partjait.
Az erőt mi többé tesz,
Mindig magadban keresd!
Van-e valami régen fájó szó,
Van-e valami kimondatlan benned?
Hogy zuhogó végzet-folyóba,
Mossa szíved gondjait.
Van-e valami emberi istenség,
Van-e valami jótevő szellem benned?
Hogy eleven fényű reménysugár,
Karcolja szíved partjait.
Van-e valami régen fájó szó,
Van-e valami kimondatlan benned?
Hogy zuhogó végzet-folyóba,
Mossa szíved gondjait.
Van-e valami emberi istenség,
Van-e valami jótevő szellem benned?
Hogy eleven fényű reménysugár,
Karcolja szíved partjait.