Hidd el, hogy fel hiába nézel, A sorsod nem osztogat bő kézzel. Néha egy tucat sebből vérzel, Kérdezd meg a benned élő emberistentől: Van-e valami vágyott emlékkép, Van-e valami ösztönökön múló tetted? Hogy zuhogó végzet-folyóba, Mossa szíved gondjait. Van-e valami régen fájó szó, Van-e valami kimondatlan benned? Ha igazán fáj a boldogság, Karcolja szíved partjait. Az este csillag takaróját húzza, Benne millió sóhaj súlya. Holnap ha kell megint kezded újra, Kérdezd meg a benned élő emberistentől: Van-e valami vágyott emlékkép, Van-e valami ösztönökön múló tetted? Hogy zuhogó végzet-folyóba, Mossa szíved gondjait. Van-e valami régen fájó szó, Van-e valami kimondatlan benned? Ha igazán fáj a boldogság, Karcolja szíved partjait. Az erőt mi többé tesz, Mindig magadban keresd! Van-e valami régen fájó szó, Van-e valami kimondatlan benned? Hogy zuhogó végzet-folyóba, Mossa szíved gondjait. Van-e valami emberi istenség, Van-e valami jótevő szellem benned? Hogy eleven fényű reménysugár, Karcolja szíved partjait. Van-e valami régen fájó szó, Van-e valami kimondatlan benned? Hogy zuhogó végzet-folyóba, Mossa szíved gondjait. Van-e valami emberi istenség, Van-e valami jótevő szellem benned? Hogy eleven fényű reménysugár, Karcolja szíved partjait.