Lelkünk a vágytól jóllakottan, kielégülten hátradőlve, Nincs felhő, mi árnyékot vetne, mi sötétséget jövendölne Érzelmek nélkül rohanó istenszínű, hallgatag hitű, Mosolyogva rólam álmodsz, a villám belül egyre gyengül... Mondd, hogy jó! Mondd, hogy én! Hogy senki más E föld egén! Mondd, hogy jó! Mondd, hogy én! Hogy senki más E föld egén! Most biztosan tudhatod, hogy megtanultam tőled a leckét, S végre biztonságban vagy, ölelve a Végtelen testét, Tükrömből messze tűnt már elnyűtt bosszúálló arcom, Éhenmaradt álmaimban csak hozzád fohászkodom. Mondd, hogy jó! Mondd, hogy én! Hogy senki más E föld egén! Mondd, hogy jó! Mondd, hogy én! Hogy senki más E föld egén!