Botorkáló szél, A világ belsején, Újra útra kél. Aranyfátylú cél, Sugdolózva él, Ujjnyi fakérgén. Na, egy-két-há, fejet fel, Fessünk képet kerettel! Holnap úgy jó. Tarka hátú vegyes rét, Leveleit együtt fújjuk szét Majd újból. Hol a kék? Szürke Ég!? Az ág már vöröst ég. Páráinkkal sárkányt játszva, Rád hajolnék még. Mikor a nap fejét a felhőinkre hajtja, Mikor tócsáinkba esőcsepp ugrál, Mikor harmatcseppek álom-partja Két levélből áll. Ki néz a víz tükrén? Ki néz a víz tükrén? Csak Te és Én! Ha ketté vág a nagyvilág, Körbeölel egy virág, Holnap úgy jó. Ha botlottál nem vártunk, Mi Együtt úgyis felállunk Majd újból. Hol a kék? Szürke Ég!? Az ág már vöröst ég. Páráinkkal sárkányt játszva, Rád hajolnék még. Mikor a nap fejét a felhőinkre hajtja, Mikor tócsáinkba esőcsepp ugrál, Mikor harmatcseppek álom-partja Két levélből áll. Ki néz a víz tükrén? Ki néz a víz tükrén? Csak Te és Én!