Hova tűnt akik voltunk rég? Hol az édes mennyország? Olyan álomszerű már a kép. Ha visszanézel ránk. Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át, Menetel a sor, monoton az út, Menekülni miért ne próbálnál? Hol a múltunk? Hova bújtunk? Gyere lépjünk ma elő! Ez ugyanaz a föld, és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng Gyere hát... Olyan más ez a szenvedély, Lehet felnőttünk talán, Pedig mélyen bennem most is él A féktelen vad lány Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át, Menetel a sor, monoton az út, Menekülni miért ne próbálnál? Hol a múltunk? Hova bújtunk? Gyere lépjünk ma elő! Ez ugyanaz a föld, és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng Hegyeket a szél, köveket a víz, szíveket az élet formál át, Menetel a sor, monoton az út, Menekülni miért ne próbálnál? Hol a múltunk? Hova bújtunk? Gyere lépjünk ma elő! Ez ugyanaz a föld, és ugyanaz az ég, ami alatt gyúlt már köztünk láng Gyere hát...