Lassan elfogynak a szavak és kiszáradnak a tavak Csak az árfolyam dagad ott, ahol a part szakad Beépíteni mindent, leépíteni minket Cserepes ajkak és üveges tekintet Régebben nem làttuk az erdőt a fàtól Most fa is alig van màr, nincs, ami gátol Csak gáz van, hogy nincs gáz, mindegy mitől fázol Tegnap is késő volt már, nemhogy mától Mert ide akkora hang kéne, ami áthatol a falakon Valami olyat lèpni végre, ami túlmutat a szavakon De hol a fény az éjszakában, de hol van az alagút vége? Innen merre van az előre? vajon mikor kapunk észbe? Zöld, mèg zöldebb, szuperzöld Tűz, víz, levegő, szàntóföld Határ a csillagos ég, az ózontető Az ötödik elem sajnos nem tölthető Kinek van igaza, kiben van a hiba? Ebben a medencében parttalan a vita