Egyszer valamikor
De talán még nem is oly rég
Volt egy elveszett rét
Oda egy patak mentén mentem én
S velem a kérdőjelem a fejemen
És nemsokára jött rét, vele jólét
Napsütés és szép türkizkék lepkék
Egy kis időre, jól lettem ott tőle
Egy mohás fa oldalának nekidőlve
De a DE sanda szándéka randa esőfelleget
Teregetett szét a rét felett, a nap lehet, hogy
Nem kapott elég teret, mert elfogyott, és engem akkor
Otthagyott perceken belül a réten egyedül
És a fák megmondták, baj lesz
Nagy zuhé, zivatar, villámlás, jaj lesz
Nekem meg szegény fejemnek, no meg
Szegény kérdőjelemnek
És lett ott csönd, és remegés, félés
És jöttél Te, a reménytelenség közepébe
Egy fakarddal, megmenteni engem
Egy kis hülye dallal
La-la-la-la, te énekeltél
La-la-la-la, én meg hallgattam
La-la-la-la, lassan éreztem már
La-la-la-la, minden rendben van
Most meg megy a metró velem
Azt hiszi, visz, hagyom, higgye
Legyen neki igaza
Hazafele úgysem visz
Ez a csuda-fura mély alagútú út
Ott szemben félve fut visszafelé
Kicsi álom-mások képe
Kénye-kedve vihetne akár a pokolba
Földalattibb már az sem volna
La-la-la-la, te énekeltél
La-la-la-la, én meg hallgattam
La-la-la-la, lassan éreztem már
La-la-la-la, minden rendben van
Már messze jár, az a nap, az a nyár
De én tudom, még van egy dal, van egy rét
S te ott vársz majd rám
(Hoooold it!)
Na, most kéne kard ide fából
Hogy megszabadítson a mából
Lassan összefolynak a falak, fény-halak
Kavarog a gyorsfolyású patak (And march!)
Na, most kéne, hogy jöjjél Te
A reménytelenségnek közepébe
Utat törve egy fakarddal
Megmenteni engem egy kis hülye dallal
La-la-la-la, te énekeltél
La-la-la-la, én meg hallgattam
La-la-la-la, lassan éreztem már
La-la-la-la, minden rendben van
Már messze jár, az a nap, az a nyár
De én tudom, még van egy dal, van egy rét
S te ott vársz majd rám
Már messze jár, az a nap, az a nyár
De én tudom, még van egy dal, van egy rét
S te ott vársz majd rám