A boldogság fura bokra
Ott nő a szakadék szélén
És hirtelen tiszta az ének
Hogyha penge villan a gégén
Mert ha valaha igazat adtál
Ó, azt mindig magadból tépted
És a szóló is csak úgy jó
Ha már az utolsó húron téped
És legalább tudom, hogy érzek
Mikor már millió sebből vérzek
Nézd, a komplett szervrendszerem
Átadom neked, hogyha kéred
Remegő térddel semmit sem lehet
Igazándiból akarni
Csak akkor vicces az élet
Ha kicsit bele tudsz halni
Mikor nem jelent semmit
A te meg én
Gubbasztunk csendben
A lét peremén
Lábat lóbálva
A Semmi ágán
Az idő néma
Csak a csend takarít
Van úgy, hogy bitóra ítél
A tisztelt társadalmi nézet
És hogy segged mily' nehéz
Ó, azt már a nyakadon érzed
Vagy telefonszavazatokkal
Tolnak fel a piedesztálra
Félisten lehetsz, mennybe is mehetsz
Egy fizetett félórára
Na, most emeld a szádhoz a poharat
Vagy csak engedd a szádhoz a számat
Ha a holnapod hanyag, és a múltad hagyod
Hogy bemocskolja a mádat
Remegő térddel semmit sem lehet
Igazándiból akarni
Csak akkor vicces az élet
Ha nevetve bele tudsz halni
Mikor nem jelent semmit
A te meg én
Gubbasztunk csendben
A lét peremén
Lábat lóbálva
A Semmi ágán
Az idő néma
Csak a csend takarít
A semmi ágán ül szivem
Kis teste hangtalan vacog
Köréje gyűlnek szeliden
S nézik, nézik a csillagok
Mikor nem jelent semmit
A te meg én
Gubbasztunk csendben
A lét peremén
Lábat lóbálva
A Semmi ágán
Az idő néma
Csak a csend takarít
Mikor nem jelent semmit
A te meg én
Gubbasztunk csendben
A lét peremén
Lábat lóbálva
A Semmi ágán
Az idő néma
Csak a csend takarít