A napfény a szemembe könnyet csal Következzék egy vérpezsdítő dal Forró testek, édes éjszaka Amíg szól a jazz, nem megyünk haza Amíg szól a jazz, biztos táncolunk Míg a lábunk bírja, addig mulatunk Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! A lemezjátszó tűjének karcos simogatása Csalja elő a dallamot, mely a barázdába zárva Nem más, mint egy spirállelkű varázslatos inger Mitől a jazzgitár az éterben a trombitával swingel Egy fekete-fehér zenekar a szivarfüstben ázik Azt sugalják nincs holnap, ez a tudatomba mászik Teljesen felszabadít ez a mögöttes tartalom Ma este nem aggódom, fő a nyugalom Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! A dallamos szédület elszabadul Ezen az estén a melódia az úr Hangjegyek milliárd remegés Nem ismerik Nem ismerik Nem ismerik Nem ismerik Nem ismerik a pihenést Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj! Táncolj, táncolj!