Egy lakóteleppé pofozott ruszki laktanya látszik a domb tetején
Lélegzetvétel nélkül futunk, gyerekek szaladnak, te meg én
Egy eldobott sörös doboz kacsázik, pattog a padka nyomvonalán
Vadászgépek gyakorlatoznak a fejünk felett szerda délután
Megállhatsz minden második sarkon megbámulni, hogy mit alkotott
Szerelmes fiatal rásegítettek a hígító és a hormonok
Egyetlen érzés túlórázik a mellkasodban és nem pihen
Elmagyaráznád, kikiabálnád, nem bírsz a szóval, tudom milyen
Tudom milyen
Tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen
♪
Végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik
Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait
Annak ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted
Tüdőre szívod a szmogot, hogy kiélvezhesd a gyári naplementét
Egyedül várod a buszod, bírod a magányt, mégis azt szeretnéd
Hogy minden este széles mosollyal öleljen majd át a család
Ezt melegíted fel magadnak, s a mikróban a fagyasztott kaját
Nézed az elvadult kopár síkot, a szar színű, szemét hullámokat
Nézed a hegyeket PET palackból, amikben az üzenet bent ragadt
Nézed a múló idő nyomát az arcokon és ez talál szíven
Ugye kimondanád, hogy mennyire bánt, ugye kimondanád, tudom milyen
Tudom milyen
Tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen, tudom milyen
♪
Végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik
Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait
Annak ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted
Végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik
Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait
Annak ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted