A panelen ül, a háztetőn trónol Kéken tekint rám gyerekkoromtól Bárhol vagyok, a horizontról figyel Örökké távol van, mégis közel Mint önmagamat, úgy ismerem Mégsem tudom, mi ő nekem és beterítik hófehér foltok Amiket felhőként reá szórok Magam alá gyűröm friss havakkal és sziklát repesztek a szavakkal A legmagasabb magasság fölé Kúszok fel, a fellegek közé Egyetlen lépés még az égig Hogy elérjek a tökéletességig De az a lépés megjárhatatlan Az örökké tartó zarándoklatban A legmagasabb magasság fölé A legmagasabb magasság fölé A legmagasabb magasság fölé A legmagasabb magasság fölé Hangzavar zúg a versszakokban Csengettyűk szólnak hipnózisban Mint káosz a végtelenségben Zajköd gomolyog a zenében