A cellámban egyedül
Senki se menekül most
Régóta cefetül érzem magam, de nem számít
Mert feldolgozom a sok fost
Eleget játszottam faltörő kost
El kell, hogy kerüljem a sok gyilkost
Az ablakon besüt a fény
Elvettek mindent, csak ez az enyém
A szívem megdobban
A lelkem megroppan
Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam
Láncok súlyát nem bírom
Anyám hívom, ne sírjon
Bezártak, most szenvedek
Önmagamtól rettegek
Kezemet nyújtom, a karomat kérik
Nem csak a láncom, a bilincs is fénylik
A lelkem vérzik, ezt ők nem értik
Nem baj, majd így csinálom én is végig
Tükörbe nézve ugyanazt a kissrácot látom
Húzzák vissza, nehogy felmásszon a csúcsra
Kopott a csizma, de megteszi újra
Mert tudja, és unja, a szemetek szúrja
Szűk ez a cella
Kellett a della
Nem tudtam soha, hogy hol a határ
Odakint valahol sír az anyám
A szívem megdobban
A lelkem megroppan
Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam
Láncok súlyát nem bírom
Anyám hívom, ne sírjon
Bezártak, most szenvedek
Önmagamtól rettegek
Miattatok kerültem ide be
Soha nem hittem, hogy könnyű lesz ez
Összenyomnak a falak, amíg ők vallanak
Tartom a számat, és várok itt lent
Nem bírok mozogni már
Visszatart engem a kényszerzubbony
De kijutok innen, mert valaki vár
Valaki vár
Erre mindenem feltettem
Ti nyertetek, én pedig vesztettem
Rég tudtam, hogy ez lesz de belekezdtem
Belemelegedtem
Rendet kell tennem a fejetekben, erre születni kell
Rengetek idő, és rengeteg terv
Semmit nem adnak ingyen idelent
A szívem megdobban
A lelkem megroppan
Kezdek nagyon ki lenni, rájöttem, most elrontottam
Láncok súlyát nem bírom
Anyám hívom, ne sírjon
Bezártak, most szenvedek
Önmagamtól rettegek