Azt hittem megjavulok, most mégis
Elakadok és leszakad az ég is
Ha az élet velem gonosz, azzá válok én is
Ne aludj el, még maradj velem ébren
Álmaimban úgy érzem, elvérzem
Ha elalszol, én fennmaradok
És az álmodó arcodat nézem, nézem
Kettőnkről fantáziálok
De körülöttünk már régen elhervadtak a virágok
Fogolyként tartanak zárva, engem ábránd világok
Nem lehet már többet enyém az akit én imádok
Kettőnkről fantáziálok
Nem akarok, mégis veszekszünk
Én folyton piálok
Szemembe nézel és azt mondod: "nem tudom kit látok"
A padlón üvegszilánkok, a távolban látom a villámot
Segítségért kiáltottam, de ő еngem már engem hallott
Egyеdül a könnyeimben, összetörve alszom
Te voltál az egyetlen ami életben tartott
Elhagytál és így lettem belül egy halott
Belül egy halott
Odaadtam a szívemet, most kérném vissza
Ezzé váltam: pesszimista
Észre se vettem, a véremet szívta
Minden tiszta, minden rendben jól vagyok
Mondom ha megszólalok, aztán nagyot sóhajtok
Tűz nélkül lassan megfagyok
Hogy kivel megyek, és én merre nem
Kérdezett már, nem élvezem rég az életem
És bezárul egy ajtó, de nem nyílik másik
Tüzet raktam, de a lelkem így is fázik
Az idő nem gyógyít, ellenem dolgozik
De megfordíthatnád
Ha a lopott szívem nekem egyszer visszaadnád
Vagy ha odafigyeltem volna, hol van a határ
Ne sajnáld, majd én sajnálom
Megszoktam már hogy hibázom
Ok nélkül miért kell vitáznom
A pokol felett hintázom
Miért kell ezt csinálnom, azt hittem megjavulok
Most mégis, mégis
Kettőnkről fantáziálok
De körülöttünk már régen elhervadtak a virágok
Fogolyként tartanak zárva, engem ábránd világok
Nem lehet már többet enyém az akit én imádok