Árnyékok másznak le most az ágyadnál
Keresed a pénzedet, elfáradtál
A pia meg a buli régen nem hat már
Ha belekezdesz nincs visszaút...
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás, folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
Újra szanaszét, nyúlok a xanax-ért
Nem tudom elhagyni a kanapét
Pedig nem maradnék, lehet, hogy haladnék
Hogyha rád hallgatnék
Közel a szakadék
Kéne még haladék
Elég a maradék
Nem rémlik más csak a sziluetted
Mondd meg a többiek hova lettek
Mi lettünk végül a szörnyetegek
Emlékszem ahogyan öleltelek
Más néz rám vissza a tükörből
Vigyáznak rám most odaföntről
Akik eltávoztak a földről
Már ki kéne másznom a gödörből
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás, folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
Érzem a szobába rajtam kívül valaki még van itt
Hetek óta nem hagy aludni
A jelen a múltba hajlik át
Az arcom megint sápadt és a szemem is karikás
Én nem hittem volna, hogy lehetek én is paranoiás
Ártatlan változhat most egy bűnösből
Szörnyek válnak hősökből
Ezzel kibújok a bőrömből
Egyből támadok ösztönből
Paranoiás, paranoiás, paranoiás
A hideg kiráz, mindenki hibás folyton az ivás
Paranoiás, paranoiás
Paranoiás, paranoiás
(Amit rólam beszélnek bolondság)
(Elhitted mikor azt hazudták...)
Hogy, a pénz a fejembe szállt
Nem tudom ki a hibás
Le lépett mindenki más
Mondhatnék még egy imát,
De inkább mélyebbre megyek
Összefolynak a napok,
És telnek a hetek
Én érzem itt van a helyem
Azér' feltettem mindent, hogy megtudjam,
Hogy az életben vajon elbuktam,
Mindent ami még megmaradt nekem
Lentről el kell engedjem a kezed
El kellett adnom a hangom,
Hogy felfigyeljenek rám
Hallják fent a hegyekben,
És lent a mélyben, pedig meg se kértem...
(El kellett adnom a hangom, hogy felfigyeljenek rám)