Az utcán folyton látom Mind azt, amit az élet rád szórt Egyszer sem kérted viszont Nincsen máshol A reményed feledésben Mely mélyen hangoztatja Elbírod még a kint hisz isten adta Érzed már a pohár, majdnem hogy megtelt Életed majdnem, hogy eltelt Vedd észre te nem is voltál benne Azt mondod, úgy fáj, hogy az igazságról már eltűnt az i Érzed ám, a helyzet sokszor nem is számít tán már Eddig némán ültél a vége vár Vedd kézbe sorsod hát Egyfolytában csak azt mondod Neked milyen sok a gondod Higgyél végre már magadban Ennyit kérek Nem kell mindig másra várni A sarkadra kell most állni Lásd, ez neked szól Szemed hát nyisd ki végre Vers: 2 A bánat sokszor elér A vágyad ezzel felér Harcolj hát magadért Míg van benned vér Kezeden a lánc, amit csak te látsz Erőd majd széjjel zúza Hisz hitedben van szabadságod kulcsa Érzed ám, a helyzet sokszor nem is számít tán már Eddig némán ültél a vége vár Vedd kézbe sorsod hát Egyfolytában csak azt mondod Neked milyen sok a gondod Higgyél végre már magadban Ennyit kérek Nem kell mindig másra várni A sarkadra kell most állni Lásd, ez neked szól Szemed hát nyisd ki végre Érsd már Kérlek Nem kell tűrni Csak felállni Már Egyfolytában csak azt mondod Neked milyen sok a gondod Higgyél végre már magadban Ennyit kérek Nem kell mindig másra várni A sarkadra kell most állni Lásd, ez neked szól Szemed hát nyisd ki végre