Többet nem kelsz fel reggel az ébresztőmre
Nem kell úgy élj velem, mint egy útvesztőben
Végülis könnyebb elmenni
Könnyebb elmenni
Életszó, kártyavár
A valóság hátba vág
Vártam hogy rám találj
Pár évre orvosság
Megint megzuhantam
Kisiskolás ebatta
Philiskyt lerakta
Annyira mélyen még Ady is lehagyta
Városi Robinson
Részeg az utcákon
Csak azért sétálok arra mert azt remélem hogy meglátom
Az egészet sajnálom
Mert leginkább azt vágyom
Nem teszem meg de jó volna lógni egy padláson
Többé nem kelsz fel reggel az ébresztőmre
Nem kell úgy élj velem, mint egy útvesztőben
Végülis könnyebb elmenni
Könnyebb elmenni
Többé nem kelsz fel reggel az ébresztőmre
Nem kell úgy élj velem, mint egy útvesztőben
Végülis könnyebb elmenni
Könnyebb elmenni
Ő volt a legjobb ami valaha velem történt
De akkor nem akartam még semmit
Mert tudtam hogy összetörnék
Szőke lány volt
Összejártunk
Mindig elrontottuk aztán visszavágytunk
Azt hiszem karmámba karcolták a nevét
Azóta mással van
Mert nem léptem
De már csak arra vágyom hogy újra kezdjük
És én velem lelépjen
Ő az egyetlen lány
Aki még mindig szeretve szólít
Most hiába szólok hozzá
Ő csak hátat fordít
Sajnálom
Pedig kelhetnénk együtt az ébresztőmre
Többé nem vesznénk el ebben az útvesztőben
Végül nem kéne elmenni
Nem kéne elmenni
Pedig kelhetnénk együtt az ébresztőmre
Többé nem vesznénk el ebben az útvesztőben
Végül nem kéne elmenni
Nem kéne elmenni
Nem kéne elmenni