Sosem tudjuk már meg Hogy hogyan ölelnél át Miért kell elköltöznöd? Búcsúként megcsókolhatnál Nem elég, nem elég Nekem mindig több voltál Ha lenne még, lenne még időnk, A szemedbe mondanám Ugyan az mindig Sohasem leszek elég bátor Folyton megállítom magamat Amikor a szám indulna magától A Pontoon partjáról Hányszor estünk le majdnem? Te hányszor bújtál oda hozzám? Hányszor volt köztünk "majdnem"? Ugyan az mindig Csak magamat gáncsolom el És akkor is szarul vagyok Ha kívül nincsen rá semmi jel Egyedül vagyok Szóval, ha velem vagy egyedül, Én egyedül vagyok veled Egyedül vagyok Szóval, ha velem vagy egyedül, Én egyedül vagyok veled. Sosem tudjuk már meg Hogy hogyan ölelnél át Miért kell elköltöznöd? Búcsúként megcsókolhatnál Nem elég, nem elég Nekem mindig több voltál Ha lenne még, lenne még időnk, A szemedbe mondanám Sosem tudjuk már meg Hogy hogyan ölelnél át Miért kell elköltöznöd? Búcsúként megcsókolhatnál Nem elég, nem elég Nekem mindig több voltál Ha lenne még, lenne még időnk, A szemedbe mondanám Kátyús szívekbe lépünk Míg egymást megtaláljuk Más párnáján alszunk De álomban összejárunk Nem találom magamat, tényleg Rajtad kívül senki sem ért meg Mondd, miért kell ezt húznunk? Úgy érzem nem leszek jó neked Mégis, mintha karmámba karcolták volna A neved ♪ Sosem tudjuk már meg Hogy hogyan ölelnél át Miért kell elköltöznöd? Búcsúként megcsókolhatnál Nem elég, nem elég Nekem mindig több voltál Ha lenne még, lenne még, időnk, A szemedbe mondanám