Nem voltak ott, amikor kellett Egyre távolabb vannak Én egyre lejjebb Szinte divat lett a válás Nincs közös emlékem a családról Néhány emlékkép és vágás Nem tanultam semmit sem apámtól Sokszor hallom Nincs kihez fordulnunk a bajban Elmegy a hangom Nem hall senki sem a zajban Annyira egyedül élünk Hogy szinte már kuss is lehetne. A nevelő faterom megvert minden nap De hitt a keresztben Nem voltak ott, amikor kellett Egyre távolabb vannak Én egyre lejjebb Nem voltak ott, amikor kellett Egyre távolabb vannak Én egyre lejjebb Azt hiszik a gimivel vége A haveromat kirakták a lakásból Tedd össze a kezed, ha nem érted Ha van menedék a magánytól! Csavard fel a zenét Hogy meghallják! Szóljon úgy, mint A petárdák! Legyetek értünk Hogy érezzem Több vagyok Mint egy véletlen! Annyira egyedül élünk Hogy szinte már kuss is lehetne. A nevelő faterom megvert minden nap De hitt a keresztben Nem voltak ott, amikor kellett Egyre távolabb vannak Én egyre lejjebb Nem voltak ott, amikor kellett Egyre távolabb vannak Én egyre lejjebb Összegyűrték az önképem Ahogy felnőttem mások öklében Legalább az az egy dolog valódi Tőled tudom, mit jelent csalódni Ha felnövök, félek, hogy rádütök Küszködök, mert a jövőmet felkötöd Többé nem lesz a hibád, az én hibám Elkéstél, nem voltál büszke rám Együtt egyedül, de mégsem Túl sokat gyűrődtünk más kezében! És fáj, de még szebb lehet Ha nem leszünk gyötrőink szelleme! Nem voltak ott, amikor kellett Egyre távolabb vannak Én egyre lejjebb Nem voltak ott, amikor kellett Egyre távolabb vannak Én egyre lejjebb