Ágnes asszony a patakban fehér lepedőjét mossa
Fehér leplét, véres leplét a futó hab elkapdossa
Odagyűl az utcagyermek
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet
Összefutnak a szomszédnők
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred"
Jön a hajdu: Ágnes asszony
A tömlöcbe gyere mostan
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék
Míg e foltot ki nem mostam!"
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes
Egy sugár a börtön napja
Éje pedig rémtül népes
Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe
Néz merően, - a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe
Mert, alighogy félre fordul
Rémek tánca van körűle
Ha ez a kis fény nem volna
Úgy gondolja: megőrűlne
Ím azonban, időtelve
Börtönének zárja nyílik
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik
Öltözetjét rendbe hozza
Kendőjére fordít gondot
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott
Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra
Szánalommal néznek ő rá
Egy se mérges, vagy mogorva
"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád"
"Ő bitón fog veszni holnap
Ő, ki férjedet megölte
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te"
Körültekint Ágnes asszony
Meggyőződni ép eszérül
Hallja a hangot, érti a szót
S míg azt érti: "meg nem őrül"
De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik
Az világos csak, hogy őt haza többé nem eresztik