Hóborította sírdombok között Keresem elmúlt idők szavát Volt, ki elment, volt, ki feladta Volt, ki Értük is, de ment tovább Dal lett a szóból, ének a hangból Mosoly a könnyből, halk emlékezet Mindig újra, tovább, fel útra Vinni hát tovább közös éveket Álom volt tán, álom is maradt Igazi tűz, mesék lángja tán Könny lepi el, lám a két szemem S távolodóban a hangja már Szakadékok, hegyvölgyek között Míg lelkünk új utat talál Szállni égnek, mint a szellő Mint kincseit féltő bús madár Valahol egyszer álomban talán El nem sírt könnyeink taván Véget ér majd bús emlékezet Elfeledve a hosszú éveket Közös világunknak halk dalán Újra együtt, énekink szaván Sorolván sorsot, életet Mindent, mit mondanék Valahol egyszer álomban talán El nem sírt könnyeink taván Véget ér majd bús emlékezet Elfeledve a hosszú éveket Közös világunknak halk dalán Újra együtt, énekink szaván Sorolván sorsot, életet Mindent, mit mondanék Neked Valahol egyszer álomban talán El nem sírt könnyeink taván Véget ér majd bús emlékezet Elfeledve a hosszú éveket Közös világunknak halk dalán Újra együtt, énekink szaván Sorolván sorsot, életet Mindent, mit mondanék Neked