Adott, és nevelt kacagó, dús ártatlan világ Zengte énekét, Nap ragyogta színes hajnalát Nyárról énekelt, fakadó, még sápatag virág Élte életét, fény színezte míves, szép szavát Kósza szél felelt, elmesélte ősi szép regét Az égig érő fát, lombja közt esthajnal csillagát Éji ég alatt az egy csillag lángja útra kél Gyúlatlan ragyog, és végül újra nyárba ér Új életet hoz majd a Fény Új életet, lángot, reményt Világunk végül újra Nyárba ér Amikor a hajnal fénye az égig ér Új életet hoz majd a Fény Új életet, lángot, reményt Világunk végül újra Nyárba ér Amikor a hajnal fénye az égig ér Új életet hoz majd a Fény Új életet, lángot, reményt Világunk végül újra Nyárba ér Amikor a hajnal fénye az égig ér Új életet hoz majd a Fény Új életet, lángot, reményt Világunk végül újra Nyárba ér Amikor a hajnal fénye az égig ér