Közönynek, bűnnek tengerén Haló fajta, lobbanó remény Menedéket nem kívánok és nem hajt már a vér Vele még nem elég az áldozat Szeme ég, feledék ma álmokat Tavaszra nyár jő, nyárra tél s ébred majd a vér Gyilkos ősök beteg gyermeke Sárral élő korcsok éneke Hálátlan-hazátlan szavát ha éneklik a fák Elhal minden mi hív, igaz Burjánzik a dudva, nő a gaz Hazám lesz akkor is, ha fáj, ha nem jő többé nyár Tűnő por, elmúlt kor, egy jobb világ nevelte ember Úgy élt lám, mint a gyermek Aki gyávának lenni nem mer Úgy dobta oda életét Mint akinek minden mindegy már Értünk, kései maradékért Vállalta, mi jő, mi vár Míg velem a csengő szó Jó anyámtól útravaló Míg értem a föld dalát Addig nem félem az éjszakát Nem árthat, nem üldözhet el Dalomra lesz, aki majd felel Míg velem a szóló szó Lesz majd mindig hírhozó Tűnő por, elmúlt kor, egy jobb világ nevelte ember Úgy élt lám, mint a gyermek Aki gyávának lenni nem mer Úgy dobta oda életét Mint akinek minden mindegy már Értünk, kései maradékért Vállalta, mi jő, mi vár Míg velem a csengő szó Jó anyámtól útravaló Míg értem a föld dalát Addig nem félem az éjszakát Nem árthat, nem üldözhet el Dalomra lesz, aki majd felel Míg velem a szóló szó Lesz majd mindig hírhozó Míg velem a csengő szó Jó anyámtól útravaló Míg értem a föld dalát Addig nem félem az éjszakát Nem árthat, nem üldözhet el Dalomra lesz, aki majd felel Míg velem a szóló szó Lesz majd mindig hírhozó